A magyar hamburgerfesztiválon elért eredményünk meghozta a kalandozási kedvünket, így amikor megláttuk a burger.blog oldalán, hogy Prágában burgerfesztivál lesz, egyből irtunk a szervezőnek, kifejtve a jelentkezési szándékunkat. Kicsit féltünk a reakciótól, hogy mit szólnak egy külföldi jelentkezéséhez, de kifejezetten pozitív volt a válasz, így nem úsztuk meg a prágai kalandot...

Szóval szeptember 18-án felülkerekedtünk és egy hármas konvojjal (food truck, service truck (ez egy kisegítő autó, egy komplett előkészítő konyha van beleszerelve, rozsdamentes mosogatókkal, rozsdamentes zöldség és húselőkészítővel, osztott hűtőkkel) és egy kisebb autóval amivel Prágában terveztünk mozogni) nekivágtunk a kb. 550 km-es távnak. A gépekkel jól megpakolt truckok miatt az átlagsebességünk 90 km/h volt, "izgalmas" 8 órás út volt, csak kicsit kapartuk a falat, nem is tudtunk ellenállni a bennünk lakózó trollnak, és amikor megláttuk, hogy egy útszéli McDonalds-ban kipihenhetjük az út fáradalmait, akkor egy fagyival (nem tehetek róla, semmi mást nem eszem ott, de a fagyit nem tudja megtagadni a bűnös lelkem :) ) a kezemben kénytelen voltam a kocsit lefényképezni a meki előtt :)

Kicsi megjegyzés. Ha már bevallom, hogy szeretem a mekis fagyit, akkor ezt viszont a fejükhöz vágom: A Snickeres Mcflurry szerintem nem jó, csak az M&M-es :)
De tovább Prágába, megérkezésünkkor még várni kellett a szervezőkre, így csak hajnali 2 órakor tudtunk a fesztivál területére beállni.

Közben kissé sokk ért. Bementünk a főszervező éttermébe, ott vártuk ki az időt, amíg intézik a dolgokat (magyarul véget ér a buli :)) nézem az étlapot, vazze 5!!! sütési fokozat...
Atyagatya, nálunk a 3-at sem ismerik...

Na megyek fel a fesztivál oldalára, annyi ellenfél, hogy megáll bennem az ütő. (azért a látható kiemelés jól esett:))

A franc a nagy pofámba, nyerni jövünk, mi?! Azonnal meg kellett húznom a kínált üveget :)

Buli end, kocsikat lerakjuk a fesztivál (prágai Expo) területére és indulás a szállásra.
És ekkor kiderült egy óriási baklövésünk. Mivel elsődleges szempont volt az ár a szállásfoglalásnál ezért nem figyeltünk arra az apró, ám jelentős információra, amit távolság szóval szoktak illetni az okosok. 21 km-re volt a szállás a fesztivál területétől. 6-an voltunk egy 5 személyes kisautóra. Röhögtök már? Nem szép dolog a káröröm :) egy életre megtanultuk, Max 5 km.! Ingyen jó tanács a legközelebbi kalandoroknak.A 2. turnus már majdnem 4kor került ágyba és 7kor már kellhettünk is, menni kellett előkészülni.

10kor nyitott a a 2015.-ös Prágai Burgerfesztivál.
Itt egy újabb jó tanács a leendő útódainknak! Ilyen esetekben mindig próbáljanak helyi erőt is alkalmazni, nekünk nagy segítség volt a helyi kapcsolat, illetve a két cseh lány (Nana és Kriszti <3, imádtuk őket) a zökkenőmentes működésben.Szóval a két lánnyal megerősítve, vártuk a kedves vendégeket. Íme az első kettő.

Akik először nem is vitték túlzásba, jött is Péter pánikfeje, úristen a nagy pofám és beégünk. Most sem tudom, hogy mi volt az oka, de a többieknél az elején jóval többen voltak, de mire igazán "mi folyik itt Gyöngyösön" állapotba kerültem volna, szépen lassan egyre többen lettek, annyira, hogy a késő délutáni csúcsidőszakban kb 40 méteres volt a sor, és 1 óra feletti a várakozási időszak, pedig talán csak egy bandát tudok aki nálunk gyorsabban tudja készíteni fesztiválkörnyzetben :) 

Nem akarom nagyon dicsérni a cseheket, de egy zokszó nem jött senkitől, mindenki tisztességgel kivárta a sorát, és úgy jöttek a kész burgerért, mintha a tombolán nyertek volna :) Szóval Prágaiak, innen küldünk nektek egy nagy szeretetölelést, köszönjük a türelmet :)

Ami nagyon jólesett. Látni a prágaikat, ahogy magukat és egymást fotózzák a burgerünkkel. Nem tudtam kihagyni, kellett egy-két lesifotót nekem is készítenem :)

Vagy amikor látsz egy földön ülő társaságot és mindenki előtt a te tálcád van. Az érzés leírhatatlan, minden gond elszáll abban a pillanatban...

Közben próbáltunk érdeklődni, hogy mi lesz a versennyel, de mindig ez volt a válasz: "titkos". 
Úgyhogy már "elengedtem" a témát, gondoltam hiába csináltunk egy olyan, de olyan húst,és egy zseniális, szerintem életem legjobb buciját.

Szóval  vasárnap délután nyugodtan hajtogatom a fesztiváltálcákat, amikor Kriszti (az egyik cseh lány) rohan hozzám, hogy van 4 percünk, hogy adjuk a versenyburgerünket. Megyek oda, próbálom elmagyarázni az ott várakozó embernek, hogy fogalmunk sincs mi az a versenyburger, nem tudjuk, mit kell csinálni, mi először vagyunk itt. Mondja, hogy igen, tudja, de már csak 2 perc. Na ezerrel próbáljuk felrakni a grillre a húst, elő a különbucit (közben várakozik legalább 50 ember a sorban, nekik is készülnek a burgerek), amikor egyszer csak megszólal emberünk: Lejárt az idő, vagy azonnal adunk valamit, vagy kizár a versenyből. Rám néz Árpi az egyik szakácsunk, kezében egy a sorban álló vendégnek készült burgerrel, mondtam neki, rakj bele bacont és add azt oda. Átadjuk, ember elmegy.

Innentől kezdve egy óra idegroham, magamban dühöngtem, micsoda lehetőséget szalasztottunk el, nagy volt a pofám, minek írtam ki, hogy nyerni jövünk, csak cikáztak a gondolatok, miközben majdnem felrobbantam. El is vonultam félre, nehogy véletlenül rosszul szóljak valakihez, amikor kb egy óra múlva újra jön Kriszti: " Megnyertük" Mit, ki, hol, mit, lehetetlen, cikáznak a gondolatok, miközben lépek be a foodtruckba, látom, hogy üvöltenek a többiek, mindenki ragyog, én meg csak zombulok, nem hiszem el.

Menni kell az eredményhirdetésre, lépdelek Kriszti mellett, még mindig azt hiszem, mindjárt valaki felébreszt, nem is merek mást kiírni a facere:

Odaérünk a színpad mögé, jönnek oda BBQ Pit Boys tagjai, a helyi burgeresek, gratulálnak sorban, kezdek oldódni, kezdem elhinni.

Színpad, fények, megállom, hogy ne köszönjem meg anyukámnak és az összes tanáromnak az iskolából, rövid beszéd után, oklevéllel, egy Jack-kel és egy Weber grillel távozunk a színpadról.

Vissza a srácokhoz, összeölelkezés, de közben megy a munka ezerrel, hisz csak még többen lettek ettől...
Kiraktuk a kocsi oldalára az idén kapott díjainkat, nem volt rossz érzés látni :)

Hamburger day 2. helyezett - 2015
Mitettemma.hu Év burgere 1. helyezett - 2014
Burgerfest 1. helyezett - 2015

Eddig nem foglalkoztunk a helyikkel (nem volt rá idő), de gyorsan elmentünk beszerezni a komolynak tünő helyekről a vacsorát:

Voltak itt színesek, érdekesek, jók és kevésbé jók. Nyertes úriember ennél részletesebben nem ír a győzelme után :)
Valahogy kihúzzuk este 8ig (cseheknél furcsa mód ekkortájt vagy fellövik a pizsit, vagy kijárási tilalom van, mert eltűnt mindenki) és Jack barátunkat bemutattam a többieknek is:)

Az itt követő eseményeket nem annyira írnám le, van videó is (amit sosem fogok felvállalni), Jack-en kivül meglátogatott minket Sétáló János is, röviden életem legjobb, legőszintébb bulija volt, egy olyan társasággal akiket sosem fogok elfelejteni <3

Amíg mások pakoltak, mi nyomtuk a dizsit :) nemegyszer az építőmunkások is odajöttek pár szám erejéig, és pár óra múlva az vettük észre, csak mi vagyunk az üres téren. Nem zavart, beraktuk még egyszer a we are the championst :)

Szóval Heni, Józsi, Árpi, Bazsa, mégegy Árpi, Nana, Kriszti óriási pacsi nektek, szeretés van :) íme a cseh-magyar bajnokcsapat :)

Köszönjük Prága, boldogságos két nap volt, jövőre jövünk vissza és megvédjük a cimünket :)