Mi van? Meki? Te? Hülye vagy kedves Péter, itten melózni is kell majd, nem csak páváskodni a főnöki karosszékből... 
Ja, hogy te nem olyan srác vagy? Nem esik le a karikagyűrű az ujjadról? De akkor is, te nem vagy normális, ez nem olyan, mint amikor beállsz  melózni a saját üzletedbe, itt fiatal gyerekek fognak ugráltatni, bírni fogod te azt?

Hasonló beszélgetések folytak le a barátaimmal, akik egyben roppantul egyetértettek. Ez hülye.

De én tanulni akartam. Mit tanulhat egy kézműves burgerező tulajdonosa egy világméretű franchiseban? Rendszerezettséget, profizmust, csapatmunkát, illetve át akartam élni újra azt, hogy milyen alkalmazottként dolgozni minden nap egy márka sikeréért. Csak olyat követelhetek a kollegáimtól, amit én magam is meg tudok csinálni.
Oké, jó vagyok a konyhában, kedves a vendégekkel, tényleg nem esik le a gyűrű  az ujjamról, ha a szemetet kell összeszedni, de milyen ezt nap mint nap csinálni egy profi rendszerben?

Kicsit elakadtam, mert jóval előbb szerettem volna ezt megírni, most már össze kell szednem az emlékeimet. Ezért nem csak dumálni kell, hanem megis kell tenni amit ígérsz :)

Szóval, megvan az elhatározás, önéletrajz, motivációs levél és minden bátorságomat összeszedve!!! ( tiszta ideg voltam:) ) életemben először beadtam valahová, jelen esetben a békási mekibe a jelentkezésem. Kijött egy fehér inges srác, dumált velem egy kicsit, majd lekoptatott, "majd hívunk". Ááááááááááááááá!
"nem az a ciki, hogy elmentem a mekibe dolgozni, hanem hogy elsőre nem vettek fel" Azóta is sírva röhögök ezen és az egyik kedvenc mondásom...

Szóval elzavartak. Hívom egy barátomat aki szintén étteremtulaj, ( már tudta hogy jelentkezek ), mondom neki, hogy mi történt, röhög, hogy te hülye. Motivációs levél, mi? Mert azt sokan írnak a mekibe, te nagyon okos! upps vazze, tépem össze, megyek akkor  a következőbe.
Beadom, átveszi egy srác, indulok haza, csörög a telefonom, hív a leendő főnököm :)  Jól indit, miért volt ilyen sok munkahelyed? Meglepődök, 3 munkahely 19 év alatt soknak számít? Huuu, bocsánat elnézte, jön a válasz, természetesen nem az, mikor tudok bejönni?
Pár nap múlva bent, személyzetis meghallgat, szimpatikus kedves nő. Egyébként a fenti kis poénos megjegyzésen kívül az étteremvezetőre sem lehet egy rossz szavam sem. Munkát ajánlanak, mikor tudok kezdeni, megbeszéljük, jövő héten hajrá!
Első nap megjelenek, ruhaosztás ( véletlenül sincs a méretemben naci, kapok jó kis műszálas mekis pólót :) és az imádott baseball sapkámat :)

És most szemét leszek.

Mert folyt.köv. ti kis kíváncsiak :) Ugye nem gondoltátok, hogy kihagyom azt a ziccert, hogy még egyszer vissza kelljen jönni a teljes storyért?
 I'm lovin it :))))

A magyar hamburgerfesztiválon elért eredményünk meghozta a kalandozási kedvünket, így amikor megláttuk a burger.blog oldalán, hogy Prágában burgerfesztivál lesz, egyből irtunk a szervezőnek, kifejtve a jelentkezési szándékunkat. Kicsit féltünk a reakciótól, hogy mit szólnak egy külföldi jelentkezéséhez, de kifejezetten pozitív volt a válasz, így nem úsztuk meg a prágai kalandot...

Szóval szeptember 18-án felülkerekedtünk és egy hármas konvojjal (food truck, service truck (ez egy kisegítő autó, egy komplett előkészítő konyha van beleszerelve, rozsdamentes mosogatókkal, rozsdamentes zöldség és húselőkészítővel, osztott hűtőkkel) és egy kisebb autóval amivel Prágában terveztünk mozogni) nekivágtunk a kb. 550 km-es távnak. A gépekkel jól megpakolt truckok miatt az átlagsebességünk 90 km/h volt, "izgalmas" 8 órás út volt, csak kicsit kapartuk a falat, nem is tudtunk ellenállni a bennünk lakózó trollnak, és amikor megláttuk, hogy egy útszéli McDonalds-ban kipihenhetjük az út fáradalmait, akkor egy fagyival (nem tehetek róla, semmi mást nem eszem ott, de a fagyit nem tudja megtagadni a bűnös lelkem :) ) a kezemben kénytelen voltam a kocsit lefényképezni a meki előtt :)

Kicsi megjegyzés. Ha már bevallom, hogy szeretem a mekis fagyit, akkor ezt viszont a fejükhöz vágom: A Snickeres Mcflurry szerintem nem jó, csak az M&M-es :)
De tovább Prágába, megérkezésünkkor még várni kellett a szervezőkre, így csak hajnali 2 órakor tudtunk a fesztivál területére beállni.

Közben kissé sokk ért. Bementünk a főszervező éttermébe, ott vártuk ki az időt, amíg intézik a dolgokat (magyarul véget ér a buli :)) nézem az étlapot, vazze 5!!! sütési fokozat...
Atyagatya, nálunk a 3-at sem ismerik...

Na megyek fel a fesztivál oldalára, annyi ellenfél, hogy megáll bennem az ütő. (azért a látható kiemelés jól esett:))

A franc a nagy pofámba, nyerni jövünk, mi?! Azonnal meg kellett húznom a kínált üveget :)

Buli end, kocsikat lerakjuk a fesztivál (prágai Expo) területére és indulás a szállásra.
És ekkor kiderült egy óriási baklövésünk. Mivel elsődleges szempont volt az ár a szállásfoglalásnál ezért nem figyeltünk arra az apró, ám jelentős információra, amit távolság szóval szoktak illetni az okosok. 21 km-re volt a szállás a fesztivál területétől. 6-an voltunk egy 5 személyes kisautóra. Röhögtök már? Nem szép dolog a káröröm :) egy életre megtanultuk, Max 5 km.! Ingyen jó tanács a legközelebbi kalandoroknak.A 2. turnus már majdnem 4kor került ágyba és 7kor már kellhettünk is, menni kellett előkészülni.

10kor nyitott a a 2015.-ös Prágai Burgerfesztivál.
Itt egy újabb jó tanács a leendő útódainknak! Ilyen esetekben mindig próbáljanak helyi erőt is alkalmazni, nekünk nagy segítség volt a helyi kapcsolat, illetve a két cseh lány (Nana és Kriszti <3, imádtuk őket) a zökkenőmentes működésben.Szóval a két lánnyal megerősítve, vártuk a kedves vendégeket. Íme az első kettő.

Akik először nem is vitték túlzásba, jött is Péter pánikfeje, úristen a nagy pofám és beégünk. Most sem tudom, hogy mi volt az oka, de a többieknél az elején jóval többen voltak, de mire igazán "mi folyik itt Gyöngyösön" állapotba kerültem volna, szépen lassan egyre többen lettek, annyira, hogy a késő délutáni csúcsidőszakban kb 40 méteres volt a sor, és 1 óra feletti a várakozási időszak, pedig talán csak egy bandát tudok aki nálunk gyorsabban tudja készíteni fesztiválkörnyzetben :) 

Nem akarom nagyon dicsérni a cseheket, de egy zokszó nem jött senkitől, mindenki tisztességgel kivárta a sorát, és úgy jöttek a kész burgerért, mintha a tombolán nyertek volna :) Szóval Prágaiak, innen küldünk nektek egy nagy szeretetölelést, köszönjük a türelmet :)

Ami nagyon jólesett. Látni a prágaikat, ahogy magukat és egymást fotózzák a burgerünkkel. Nem tudtam kihagyni, kellett egy-két lesifotót nekem is készítenem :)

Vagy amikor látsz egy földön ülő társaságot és mindenki előtt a te tálcád van. Az érzés leírhatatlan, minden gond elszáll abban a pillanatban...

Közben próbáltunk érdeklődni, hogy mi lesz a versennyel, de mindig ez volt a válasz: "titkos". 
Úgyhogy már "elengedtem" a témát, gondoltam hiába csináltunk egy olyan, de olyan húst,és egy zseniális, szerintem életem legjobb buciját.

Szóval  vasárnap délután nyugodtan hajtogatom a fesztiváltálcákat, amikor Kriszti (az egyik cseh lány) rohan hozzám, hogy van 4 percünk, hogy adjuk a versenyburgerünket. Megyek oda, próbálom elmagyarázni az ott várakozó embernek, hogy fogalmunk sincs mi az a versenyburger, nem tudjuk, mit kell csinálni, mi először vagyunk itt. Mondja, hogy igen, tudja, de már csak 2 perc. Na ezerrel próbáljuk felrakni a grillre a húst, elő a különbucit (közben várakozik legalább 50 ember a sorban, nekik is készülnek a burgerek), amikor egyszer csak megszólal emberünk: Lejárt az idő, vagy azonnal adunk valamit, vagy kizár a versenyből. Rám néz Árpi az egyik szakácsunk, kezében egy a sorban álló vendégnek készült burgerrel, mondtam neki, rakj bele bacont és add azt oda. Átadjuk, ember elmegy.

Innentől kezdve egy óra idegroham, magamban dühöngtem, micsoda lehetőséget szalasztottunk el, nagy volt a pofám, minek írtam ki, hogy nyerni jövünk, csak cikáztak a gondolatok, miközben majdnem felrobbantam. El is vonultam félre, nehogy véletlenül rosszul szóljak valakihez, amikor kb egy óra múlva újra jön Kriszti: " Megnyertük" Mit, ki, hol, mit, lehetetlen, cikáznak a gondolatok, miközben lépek be a foodtruckba, látom, hogy üvöltenek a többiek, mindenki ragyog, én meg csak zombulok, nem hiszem el.

Menni kell az eredményhirdetésre, lépdelek Kriszti mellett, még mindig azt hiszem, mindjárt valaki felébreszt, nem is merek mást kiírni a facere:

Odaérünk a színpad mögé, jönnek oda BBQ Pit Boys tagjai, a helyi burgeresek, gratulálnak sorban, kezdek oldódni, kezdem elhinni.

Színpad, fények, megállom, hogy ne köszönjem meg anyukámnak és az összes tanáromnak az iskolából, rövid beszéd után, oklevéllel, egy Jack-kel és egy Weber grillel távozunk a színpadról.

Vissza a srácokhoz, összeölelkezés, de közben megy a munka ezerrel, hisz csak még többen lettek ettől...
Kiraktuk a kocsi oldalára az idén kapott díjainkat, nem volt rossz érzés látni :)

Hamburger day 2. helyezett - 2015
Mitettemma.hu Év burgere 1. helyezett - 2014
Burgerfest 1. helyezett - 2015

Eddig nem foglalkoztunk a helyikkel (nem volt rá idő), de gyorsan elmentünk beszerezni a komolynak tünő helyekről a vacsorát:

Voltak itt színesek, érdekesek, jók és kevésbé jók. Nyertes úriember ennél részletesebben nem ír a győzelme után :)
Valahogy kihúzzuk este 8ig (cseheknél furcsa mód ekkortájt vagy fellövik a pizsit, vagy kijárási tilalom van, mert eltűnt mindenki) és Jack barátunkat bemutattam a többieknek is:)

Az itt követő eseményeket nem annyira írnám le, van videó is (amit sosem fogok felvállalni), Jack-en kivül meglátogatott minket Sétáló János is, röviden életem legjobb, legőszintébb bulija volt, egy olyan társasággal akiket sosem fogok elfelejteni <3

Amíg mások pakoltak, mi nyomtuk a dizsit :) nemegyszer az építőmunkások is odajöttek pár szám erejéig, és pár óra múlva az vettük észre, csak mi vagyunk az üres téren. Nem zavart, beraktuk még egyszer a we are the championst :)

Szóval Heni, Józsi, Árpi, Bazsa, mégegy Árpi, Nana, Kriszti óriási pacsi nektek, szeretés van :) íme a cseh-magyar bajnokcsapat :)

Köszönjük Prága, boldogságos két nap volt, jövőre jövünk vissza és megvédjük a cimünket :)

Anno 2012 év elején (akkor voltunk 1 évesek) jött az ötlet, hogy mi lenne, ha lenne egy guruló egységünk?
Az ötlet jónak tűnt (hogy mennyire, azt mutatja az ötletet kicsivel később, nem csak szintén kitaláló és végrehajtó, hanem véghez is vivő Zing siker-story), úgyhogy tavasz végére már le is volt foglalva az autónk, de a megbeszélés értelmében csak 2012 szeptemberében tudtuk átvenni. Nem hajt a török, sőt az a fránya tatár sem, így 2012 decemberében készült el a képen szereplő designnal. Nagyon szép. Ja, nem :) De akkoriban még fejletlen volt a szépérzékem, nem voltak ilyen szép tapadósnaciban a srácok sem, az  ecsethajakról nem is beszélve, úgyhogy nézzétek el nekem :)

Szóval kész van, itt van, nincs ilyen a piacon, de akkor mi mi a jó fenét csináljunk vele? Elkezdünk kilincselni, minden önkormányzatnál lepattanunk.Mielőtt valaki összeesküvést kiállt, mindenki más is, ezek a food truckok csak magánterületen üzemelnek jelenleg is.

Itt követtünk el egy óriási nagy hibát, nem ismertük fel a bulinegyed és a fesztiválok jelentőségét. 
Ehelyett mit csináltunk? Könnyű a válasz. Semmit.Végignéztük, hogyan nő ki a semmiből egy food truck generáció és csak pislogtunk. Mostanra meg már annyian vagyunk, hogy leejtesz valamit és egy food truckra esik :)
De hát azért vannak a hibáink, hogy tanuljunk belőlük :) Két év pauza után beindult a négykerekű és idén a Hamburgerday, az EFOTT után kigördült és a B.My Lake fesztiválon osztogatta a burgereket. 
Az már biztos, hogy most péntekre meghívásunk van egy Vituka Strand eseményre, Szeptember 4-6 food truck show, szeptember végén és október elején is lesz egy még nem fixált eseményünk, de október közepén megyünk Vácra pálinkafesztiválra is.

 
Időközben kategóriánkban tudtommal elsőként létrehoztunk egy előkészítő autót, benne rozsdamentes asztalokkal, hűtőkkel, mosogatókkal. Az engedélyező Hatósági elvtársnak örömében gyorsan nyomta az engedélyező pecsétet a papirosunkra  :)
Gyakorlatilag egy komplett mozgó konyhát és előkészítőt hoztunk létre, minden, akár fix üzletre vonatkozó előírásnak megfelelve ( dupla elszívás, elkülönített előkészítők, (még vákuumozógép is lesz:) ) külön kézmosók, sőt mivel fix ideám a tisztaság, ezért még az ajtókra külön kézmosót fogok szereltetni, nehogy valaki kintről koszos kézzel menjen vissza dolgozni)

Amit elfelejtettem megemlíteni, hogy kissé frissítettünk a designon, ez időtállóbb, kissé semleges design, de rohamtempóban kellett ötletelni és valami olyasmit szerettünk volna, amire pár hónap múlva nem nézünk úgy, hogy ezt nagyon elcsesztük :), így ez lett belőle:

Legalább egy valaki dicsérje meg pls. Nem, nem a felszolgáló lánykát. Legalább valami ilyesmiket: Szép fehér. Tök jó, hogy vannak rajta betűk. 

"Még jobban hozzábújok. A szemem lehunyva, az orrom magába szívja szexi, Christian-és-fűszeres-pézsmás-tusfürdő illatát, a fejem a vállán. Az elmém kikapcsol, álmodozom, azt álmodom, hogy szeret."

hahahahaha.

Ne értetlenkedj, csak kiváncsi vagyok, hányan jutottak el idáig :)

naaaaa hello :) Péter

Régóta tartozom pár embernek köszönettel, olyanoknak akik kisebb-nagyobb dolgokban, de a kötelezőnél többet segítettek és ebben meglepő módon két konkurenciával kezdeném. Miért? Mert jó magyar szokásként nem szabadna segíteniük, de ők meglepő módon nem olvasták ezt a fejezetet :)

W35 Dani: Örülök, hogy a megismerkedésünk óta eltelt több mint két év alatt egyre jobban összebarátkozunk, köszönöm a tanácsokat, hogy néha lenyugtattál és tartottad bennem a lelket. Köszönöm a szakmai és privát beszélgetéseinket, hogy a nagy kollégakeresésben egymásnak próbálunk segíteni ajánlással. Tudd innen is, hogy sokra tartalak és az egyik legjobb szakember vagy barátom! 
Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezen a szinten, nem egymás torkának esünk, hanem ilyen jó viszonyban tudunk lenni. Kívánom mindenkinek, hogy ilyen "konkurenciája" legyen! :)

Zing Ádám és a B.My Lake-es Zing csapat: A közelmúltos megismerkedésünkig nem tartottuk a kapcsolatot, de a sors úgy hozta, hogy egy fesztiválra kerültünk, ami miatt tanács kéréssel fordultunk Ádámékhoz, lévén náluk többet ebben az országban senki nem tud a fesztiválos értékesítésről. Hálistennek, mind írásban, mind későbbi találkozásunkkor Ádám nagyon segítőkész volt, sok apró jó tanácsot adott, ami megkönnyítette az eddigi legkomolyabb food truckos szereplésünket.
A lent lévő csapata pedig nagyon barátságos és kedves volt és nem mellékesen járt a kezük mint a villám :) Sokat tanultam tőlük, legfőképpen abból, hogy mennyire fontos, hogy kollégák egy csapatként dolgozzanak, úgy hogy mindenki tudja a saját dolgát! Gratula srácok, le a kalappal előttetek!

Nem ennyire kiemelve, de felsorolás szinten mindenképpen ugyanezen okból dicséret illeti  Robit a Tuningból, Petit a Finomitóból, vagy legújabb barátainkat a Zabáljcsak-os srácokat.
Mindannyian túlléptek a kötelezőn, és szakmailag vagy emberileg önzetlenül tudtak segíteni máson.
Őszintén örülök, hogy ismerhetlek titeket!

Zsolt, Peti, Kari, Mariann, kedves séf barátaink, ti akik nem restelltetek a saját szabadidőtökből eljönni hozzánk, vagy csak szakmai tanácsokat adni, vagy órákat végigbeszélgetni, ötletelni, akár késő éjszakába nyúlóan! Mindezt nem a bűnös anyagiakért, hanem kizárólag a szakma szeretete jegyében, hogy segítsetek nekem. Köszönöm, leírni sem lehet, hogy konyhafőnök hiányában ezek az akár apró tanácsok is milyen segítséget jelentenek.

Józsi: Nem gondoltam, amikor először találkoztunk, hogy ez több lesz, mint egy egyszerű vendégeskedés, de itt és most köszönöm mindazt a támogatást, amit időnként adtál! :) Sajnos ritkán tudunk közösen ötletelni, pedig hozzád hasonló tehetségek kellenének a magyar vendéglátásba, bánok minden percet amit elfecsérelsz máshol! Büszke vagyok rád, arra amit azóta elértél, így tovább barátom, ez a te pályád!

Heni: Veled kezdtem ezt az egészet és nélküled sehol nem tartanék. Példamutató a teherbírásod, az hogy mindent beleadva, a legnagyobb gondok közepette is maximálisan megpróbálsz mindent megtenni azért amit alkottunk! Boldog vagyok és köszönöm, hogy a társad lehetek!

Állandó fesztiválcsapatunk, azaz Lina, Árpi, Balázs, Roooland, és mégegy Árpi :) Mindegyikötöknek nagyon köszönöm amit tettetek, egy ilyen fesztivál olyan lemondásokkal is jár, ami pénzben ki sem fejezhető. Igyekszünk mindent megtenni, hogy később egy jó buliként emlékezzünk ezekre vissza, de ahhoz kell az a hozzáállás is, amit tőletek kapunk!  Még egyszer köszönöm!

Többi kollégám, aki mindennap tartja a frontot. Többen vagytok, mint amit itt normálisan fel lehetne sorolni, illetve ha véletlen kihagynék valakit, lenne ám nagy sértődés :) A jó kolléga megtalálása sok időbe és problémába telik, ez egyre inkább jellemző, de szépen, lassan minden helyen kialakul egy állandó mag, aki szeret ott dolgozni és megtesz mindent azért egyre jobbak lehessünk. Hálistennek egyre többen vannak, akik már több mint egy éve ( van olyan is aki 3!) dolgozik velünk, nagy örömünkre. A rosszat mindig könnyebb kiragadni, hát most kiragadom a jót:) őszintén köszönöm ( köszönjük ), hogy nálunk dolgoztok és megpróbálunk együtt valami jót adni a minket kedvelő vendégeknek! 

Értelemszerűen egy felsorolásból, mindig kimarad valaki, de ez a lista most ennyi emberről szól :) "Idegállapotban vagyok Maonika", hirtelen ennyien jutnak eszembe. A többieket meg majd meghívom egy fagyira :)

köszönöm:
Péter

Régóta érlelődik bennem ennek a blognak az ötlete, amiben leírhatjuk gondolatainkat és talán lesz is akit érdekel, hogy valakik, akik szívüket beleteszik a vendéglátásba milyen gondokkal és örömökkel, küzdenek, találkoznak.

Mostani posztunk az útkeresésünkről fog szólni, 1 nappal a B. My Lake fesztivál után irom a sorokat, sok új impulzus ért itt is minket, amik kihatással lesznek további életünkre.

Akik ismernek privátban, vagy követik a BH face oldalát, tudhatják, hogy lassan másfél éve keresünk konyhai vezetőt, egy valódi Chefet. Örömmel jelentem, hogy már csak 6ot kell aludni és megérkezik Zsolt, akihez én nagy reményeket fűzök. Szerintem nagyon tehetséges, fiatal chef, aki majdnem szabad kezet kap a konyhában és levezeti megújulásunkat.
Mi is lesz ez a megújulás? Egy valódi street's kitchen-t szeretnénk létrehozni, egy kisebb, street food és bistro ételekből álló étlappal, mellette nagy szerepet kapnának a tematikus időszakok, melyek során, egy-egy ételfajta vagy ország ( tervben a teljes világ, kitörve a hamburger-pizza-tortilla vonalból, de lényeg a street food ) határozná meg a chef napi ajánlatát. Ez egyenlőre csak a Teréz körúti (Nyugati téri )üzletünkre vonatkozik.
Ha sikerül jól egymásra hangolodnunk az ötlettel, Zsolttal, akkor egy érdekes, egyedi és legfőképpen nagyon változatos ízvilág kerülhet a tányérra. Mindenesetre  mi nagyon bizakodunk, Zsolt lelkes, szeptember elején érkezik, rövid aklimatizáció után belecsapunk a lecsóba.

Jut eszembe, ha valakinek lenne egy jó ötlete egy új névre ( mivel ugyebár ez a koncepció nem igazán mehet egy hamburgerező nevével ) annak nagyon örülnék. Egy volt ami igazán tetszett, de sajnos 2015-ben olyan névről álmodozni ami még nem foglalt :(
Mi lesz akkor a Burger House-sal? Semmi, ugyanugy megmarad, minden jelenlegi helyszínen kapható lesz, de tényleg nem lesz más, mint aminek indult, egy minőségi hamburgerező. A későbbiekben helyszíntől és igénytől függ, hogy egy egységünk csak hamburgerező ( tehát BH névvel ) fut, vagy pedig egy teljesebb street food étterem lesz(új névvel ), mely árulja a BH ételeit ( és mást is ) 

Szintén lényeges változásokat hozhat, hogy kerestünk befektetőt, aki átveszi a cégek gazdasági irányítását, mert a feladatok kezdtek minket kissé túlnőni és túlzottan leterhelni. Ha minden igaz ( előrehaladott tárgyalásokban állunk ) találtunk egy befektető jelöltet, aki ugyan nem ígért sokat, de remélhetőleg a mi szakmai irányításunkkal közösen, további fejlesztéseket és üzletnyitásokat tervezhetünk. Elég sok új, érdekes ötletünk van, egyenlőre bizakodom, hogy profibbá tudunk válni és minél több valósulhat meg ezekből.
Biztos lesznek akik attól tartanak, hogy ettől személytelenné válik a "brand", de a jelenlegi tárgyalások alapja pont az, hogy az csak velünk együtt müködőképes, nekünk viszont szükségünk van olyan partnerre aki a gazdasági irányítást, gondokat leveszi a vállunkról, mert már semmi szabadidőnk, pihenőnapunk nincsen.
Mivel sajnos nem is jelentkezett "nagy" befektető, ezért a jelenlegivel egy kisebb tervet valósítunk meg, anélkül, hogy kizárnánk további befektető csatlakozási lehetőséget. Tehát, ha valaki most szerezne tudomást erről a lehetőségről, a kapu még nyitva, nyugodtan jelentkezhet.

Ami még kiemelt hangsúlyt fog kapni a következőkben, az a food truckunk erőteljesebb használata.
Kis túlzással idén már most többet szerepeltünk kitelepülésen, mint eddig összesen és még 4 helyszínre biztosan megyünk az idén, de erről már egy másik posztban, túl sokat beszélek és még a végén mindenki elalszik :)

További szép napot: Péter és Heni

Sziasztok!

Péter és Heni vagyunk, a Burger House street food étteremhálózat alapitói és tulajdonosai.

Sajnos nem tudunk arról a rossz szokásunkról leszokni, hogy a valóságot tárjuk az emberek elé, annak ellenére, hogy megértettük, az átlagember csak a szépre és jóra kiváncsi.

De sajnos az élet nem csak ezekből áll, kapunk pofonokat, érnek csalódások, mi ezeket is tolmácsolnánk.
Részben önzőségből, hisz nekünk is ki kell adni a fájdalmatés, jólesik ha velünk örülnek mások, hisz emberek vagyunk, szeretünk osztozni, jóban, rosszban. Részben pedig vannak visszajelzések, ami alapján sokan kiváncsiak életünk, éttermünk mindennapjaira, belső "titkaira".

A fentiek miatt úgy döntöttünk, hogy (talán elsőként ) egy blogot kezdünk el vezetni ezekről a nekünk, hol örömöt, hol fájdalmat okozó pillanatokról, étteremhálozatunk mindennapjairól.

Nem vagyunk írók, lehet, hogy csak egy rövid anekdota lesz, lehet, hogy egy vicces story, lehet, hogy egy fájdalmas pillanat, vagy csak egy ismeretbővitő poszt, még nem tudjuk, hogy ezeket miként tudjuk megfelelően tolmácsolni felétek.

Elsők között hamarosan következik, a McDonaldsba történt beépülésem története.

További szép napot nektek:
Péter és Heni